Virradásod

életed titkait féregjáratba vésed kérged alatt,
majd gyökered vesztve az harmadnapra lehullik,
és a mintázatod Isten értékeli

purgatórium zeng hozzávaló lángokat,
választgatva föléjük hideg vagy meleg füstöt,
ízekre feslő képeid szerint döntve,
érték, vagy csak flörtölt egy üres pillanat

majd figyelj a hangokra, majd látod
az éjszakát, ahogy hallgatja
a tegnapod meséjét minden csillag,
a pletykásak, rögtön susogják tovább

közben óriások és törpék lyukasztják az eget,
villog az időtlenség, a tértelenség

végül az eged játékból világosra kékítik,
és izzó vörösbe aranyozzák a képedet

Te meg elgondolkodsz azon is, vajon
a pocsolyából mikor tűnt el a Hold,
és mikor szállt fel a Nap, hiszen sötét volt,
a harsonák hangját elnyelték a háttérzajok

(2009.)