Zátony

köddel közösül az utcalámpa, cafatol,
szemhéjam sem takarja,
higanygőzök közé inhalálok
alkonyatig,
nem várok a démonos éjszakára,
priznicre vasalok éleket,
szálkákat,
magam alá gyűrt napokat sütök rá
Celsius 42. fokánál

a levegőt zihálva kapkodom,
hűtővizet párologtatni, …
az egész olyan, mint az agyamba
szűkölt sötétség,  világtól menekül,
és áldottá ördögül a fizika,
fajsúlyunk a begyulladt fajhőt nyeli

az cserepet zilál a szájszéli tetőlécre,
hogy ne vicsorogjak, és ne nyugodjak

élvezet hörög, huszonötöket vesszőz
a bokrok közti dereseken,
lekötve, talpra, dagadtra, aztán ledob, …
tűlevelek, tövisek, malteros láda, …
állnék, de a sunyi közéjük lök, üvöltök
vagy csak úgy, és a fekete mély zuhanás

alig merek felnézni, … legyen vége

díszsorfalakról nyálcsorognak a korcsok,
futok, rohanok az egyenlőbbek között

közben fülbemász rajtam a csámcsogás

lebeg a várakozás, mi van ott, …
hol, hát hol, …a 42 fokon túl

surrog a levegő, csapdos a csenden,
csak haladásnyit arrébb, felfelé,
vitorla lehet vagy Tyndall jelenség

sziporkázik a por a zátony felett

és oszlik a köd,
csak a sötétség nem, … a gyertyára vár

még fáj a fejem

(2008.)